A fehér eperfát a brit gyarmatosítók vitték be az amerikai kontinensre. Bár ez közismert tény, nagyon kevesen tudják, hogy a fajt néhány amerikai város törvényellenesen tiltotta, mivel kellemetlenséget okozott.
Tudtad?
1984-ben az arizonai Tucson városvezetése betiltotta az eperfa ültetését arra hivatkozva, hogy e fák által termelt pollen mennyisége káros az emberre.
Az eperfa a világ meleg mérsékelt és szubtrópusi régióiban honos lombhullató fák. Az a faj, amely nevét ehető gyümölcséből kapta, bőségesen megtalálható Ázsia, Európa, Afrika és Amerika több országában. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden amerikai államban termesztik ― Nevada és Alaska az egyetlen kivétel, sok ember továbbra sem tud néhány alapvető tényről.
Érdekes tények az eperfákról
>> Az eperfákat az emberiség már régóta ismeri. A történelmi feljegyzések szerint például e fák leveleit a rómaiak a száj, a légcső és a tüdő különféle betegségeinek kezelésére használták fel. Az idők folyamán számos más gyógyászati felhasználást fedeztek fel ennek a fának, de ami a fát valóban a hírnévre ösztönözte, az a selyemiparban való használata.
Eperfa levelekkel táplálkozó selyemhernyó
>> Az eperfa leveleket selyemhernyók etetésére használják (Bombyx mori) a selyemtermelés fokozása érdekében; a gyakorlat Kínában kezdődött, és hamarosan elterjedt számos más országban. A selyemhernyó csak eperfa levelével táplálkozik, és éppen ezért támogatták az eperfa - különösen a fehér eperfa - kereskedelmi termesztését a világ különböző részein.
>> Az ókori folklór és mítoszok elismerik az eperfa jelentőségét a különféle ősi civilizációk számára. Egy német folklór szerint az eperfa gyökereit az ördög gyakran használja csizmájának fényezésére (és ezért ezek a fák a gonoszsághoz kapcsolódnak).
>> Az „eperfa” kifejezés több mint száz, a Monera nemzetségbe tartozó fajra utal. A nemzetség történetesen a Plantae királyság egyik legösszetettebb nemzetsége, és a botanikusok között sincs konszenzus a fajok pontos számáról. Ennek ellenére az eperfa széles körben elismert fajtái a következők:
- Fehér eperfa (Morus alba) Kelet-Ázsiában honos
- Piros eperfa (Morus rubra) Észak-Amerikában honos
- Fekete eperfa (Morus nigra) Délnyugat-Ázsiában honos
- Texas Mulberry (Morus microphylla) az Egyesült Államokban és Mexikóban honos
- Kínai eperfa (Morus australis) Délkelet-Ázsiában honos
- Afrikai eperfa (Morus mesozygia) Afrika déli és középső részén honos
A kínai eperfát Észak-Amerikában vezették be a selyemipar népszerűsítése érdekében.
>> A Kínában őshonos fehér eperfát Észak-Amerika kontinensére vezették be a gyarmati időszakban a selyemipar népszerűsítése érdekében. A fajtát végül hibridizálták a helyben elérhető vörös eperfa (más néven az amerikai eperfa) fajtával.
>> Szinte az eperfafajták fiatalon nagyon gyorsan nőnek, de végül lelassulnak. Az eperfák átlagos magassága általában attól függ, hogy melyik fajtát veszi figyelembe. A vörös eperfa például 65 láb magasra nőhet, míg az ázsiai fehér eper maximális magassága 40 láb.
>> Az eperfa nemcsak ízletes, hanem magas tápértékű is. Ezek a bogyók tele vannak C-vitamin, K-vitamin, vas és B-komplex vitaminokkal. Ugyanakkor A-, E-vitamin-, kálium- és magnéziumtartalmukról is ismertek.
A fehér és a vörös eperfa a két leghíresebb népszerű eperfa fajta.
>> Egyébként az őshonos vörös eperfa (vörösesbarna kéreg) és az ázsiai fehér eperfa (okker-szürke kéreg) a két legnépszerűbb eperfafajta. Mindkét faj kérgének durva felülete van, függőleges repedésekkel és ovális alakú váltakozó levelekkel, amelyek körülbelül 2-6 hüvelyk hosszúak.
>> Az eperfa fáinak hosszadalmas tenyészideje van, ami viszont biztosítja a bőséges termést. Ennek ellenére, ha eperfa fák termesztését tervezi gyümölcseikért, türelmesnek kell lennie, mivel legalább 10 évbe telik, mire a fák gyümölcsöt teremnek.
Az eperfát ember és madár egyaránt élvezi, és különféle készítményekben használják.
>> Az eperfa hüvelyk hosszú bogyószerű gyümölcs, amely nyers állapotban fehértől zöldig vagy halványsárga színű, éréskor vörösre, sötétlilára vagy feketére változik. Ezek az édes ízükről ismert gyümölcsök csemegének számítanak mind az emberek, mind a madarak körében, és különféle készítményekben is használják őket.
>> Az eperfa fák jól nőnek meleg, jól lecsapolt, agyagos talajban. Az Egyesült Államokban az USDA 5-8-as növényállósági zónája ideális élőhelyként szolgál a faj számára. Ezeknek a fáknak bőséges hely és sok napfény szükséges a növekedéshez, ezért okos, ha legalább 15-20 láb távolságra ültetjük őket.
>> Mint más lombhullató fajok, még az eperfa is rendszeres metszést igényel. Bár a faj metszésére a legjobb idő a vegetációs időszak után van, télen is metszheti; ez az, ha úgy gondolja, hogy a lombozat megvastagodott, és károsíthatja a fát.
Az eperfa színe érlelődik a vöröstől a mély lilásvörösig.
Bár az eperfák határozottan hasznosak, híresek pollentermelésükről, amely a tavaszi szezonban jóval meghaladhatja az 1500 megengedett számot. Pontosan ezért tiltotta meg az arizonai Tucson városvezetése 1984-ben. A nevadai Las Vegas városa ugyanezen okra hivatkozva követte példáját 1991-ben, a texasi El Paso pedig egy évvel később, 1992-ben. Míg e városok egy része fontolgatja ennek a tilalomnak a felszámolását, ez bizonyos időig eltarthat, mivel a kockázat meglehetősen magas.
