A népszerű dísznövények, a Vinca major és a Vinca minor, sűrű fényes örökzöld lombozatukról és finom lila-kék virágukról ismertek. Mi a különbség e két faj között? Ez a Gardenerdy cikk megadja a választ.
Tudtad?
Nemcsak a Vinca nemzetségbe tartozó fajok, hanem a nemzetségbe tartozó fajok is Catharanthus közönségesen Periwinkles néven ismertek. Sőt, egy kis ehető tengeri csiga (Littorina littorea) közönséges periwinkle vagy winkle néven is ismert.
Mindkét Vinca major és Vinca minor, a lágyszárú örökzöld évelők az „Apocynaceae” családba tartoznak. Ezeket általában „vinca” vagy „periwinkle” néven ismerik. Ezeknek a növényeknek a tülekedő, záró szőlője a föld mentén terjed és sűrű tömegeket alkot. Szóval, széles körben használják őket fedőrétegként. Íves sztolonjaik bárhol gyökereznek, ahol a földet érik. Így könnyen és gyorsan terjednek. Ezek a nem mászó növények kiterjedt szőnyegeket alkotnak az erdő talaján. A kicsi szemet gyönyörködtető lila-kék periwinkle virágok fokozhatják a kert szépségét.
Ahogy a nevek is sugallják, a V. major nagyobbak, mint a V. kiskorú. A fő különbség Vinca major és Vinca minor az, hogy a levelei V. major kissé szélesebbek, nagyobbak, oválisak vagy szív alakúak, míg a V. kiskorú kicsi, hosszúkás, lándzsa alakú. Ez segíthet a fajok azonosításában. Azonban, ha alaposan megfigyeli, látni fogja, hogy a levelek Vinca major szőrös margókkal rendelkeznek, míg V. kiskorú a levelek szőrtelen margókkal rendelkeznek. Tudjon meg többet a két faj közötti különbségekről az alábbi táblázat segítségével.
Vinca major vs. Vinca minor
Vinca major | Vinca minor |
Közös nevek | |
Nagylevelű periwinkle, nagy periwinkle, nagyobb periwinkle vagy kék periwinkle. | Kisebb periwinkle, kicsi perwinkle, common periwinkle, törpe periwinkle, mirtusz vagy kúszó mirtusz. |
Levelek | |
Az V. major levelei az alján szinte kör alakúak, a csúcsukon pedig lándzsásak. Szélesebbek, kissé szív alakúak. 3-9 cm hosszúak és 2-6 cm szélesek lehetnek. Ezek a fényes sötétzöld levelek bőrszerűek. Ennek a növénynek a teljes és kifejezetten csillószéle, valamint a szőrös 1-2 cm hosszú levélnyél jellemzi. | Az V. minor fényes sötétzöld levelei 2-4,5 cm hosszúak és 1-2,5 cm szélesek. Bőrszerű textúrával és teljes margóval rendelkeznek. Viszonylag kisebbek, hosszúkásak vagy lándzsa alakúak. |
Natív tartomány | |
Az V. major a Földközi-tenger nyugati részén honos. | Az V. kiskorúak Közép- és Dél-Európában, Oroszország déli részén és Délnyugat-Ázsiában is őshonosak. |
Magasság | |
Az V. major 15–45 cm, 70 vagy akár 90 cm magasra is megnő. | Az V. kiskorú 7-15 cm, 40 cm-re is megnő. |
Terjedés | |
Ez az V. dúr esetében 1,00–2,00 láb. A szárak gyökérre ereszkednek. | V. kiskorú esetében 0,50-1,50 láb. A szárak nyom. |
USDA zónák | |
Az V. major esetében 7 és 9 között van. Az USDA 7. zónájától észak felé inkább konténer üzemként használják. Az Egyesült Államokban délnyugaton szélesebb körben elterjedt. | Az V. minor esetében 4-8. Az Egyesült Államokban ez inkább keleten és Középnyugaton terjed. |
Bloom Time | |
A virágok általában a nyár és az ősz folyamán időszakosan folytatják a virágzást, V. esetén. A virágzás ideje a helyszíntől függően változhat. | Az V. mollban tavasszal (április / május) egy hónapig virágoznak a virágok. Kora tavasztól nyár közepéig virágoznak. Júniustól szeptemberig szórványosan is virágoznak, egész nyáron és ősszel. A virágzás ideje a helytől függ. |
Bloom leírás | |
Az V. major esetében öt szirmos, világoskék-ibolya virág nő 2 hüvelyk keresztben. Az új hajtások végén egyenként virágoznak. | Az V. kiskorúnak 0,5–1 hüvelyk széles, ötszirmú magányos kék / lila virága van, amely a levélhólyagokból álló függőleges szárakon virágzik. |
Nap | |
Az V. major jól telik napsütésben (sok vízzel) és mély árnyékban is. Jobb részleges árnyékban termeszteni őket. | Hűvösebb éghajlaton az V. kisebb növények teljes napsütésben több virágzást is előidézhetnek. Ellenkező esetben a teljes napsütés hatással lehet az erőnlétükre, és klorotikus lombozathoz vezethet. Jobb, ha részleges vagy teljes árnyékban ültetjük őket. Elég lenne egy kis reggeli nap. |
Víz | |
A vegetációs időszakban elengedhetetlen a rendszeres öntözés. Ezután alkalmanként vizet lehet szállítani. | Az első tenyészidőszakban rendszeres vízellátásra van szükségük. Ezt követően időnként öntözésre van szükség. |
Talaj | |
Inkább a humuszban gazdag, nedves és jól lecsapolt talajt kedvelik. | Termékeny, nedves és jól lecsapolt talajban jól növekednek. Mindkét faj azonban gyarapodhat szegény talajokban és különböző pH-jú talajokban is. |
Megértés | |
V. major valamivel több napot tud elviselni, mint Vinca minor. Kevésbé tolerálja a szárazságot és kevésbé szívós. | Az V. kisebb növények a sokhoz képest sokkal változatosabb növekedési feltételeket képesek ellenállni V.major. A jól bejáratott növények elviselik az alkalmi szárazságot. |
Karbantartás | |
Közepes | Közepes |
Fajták | |
Számos V. fajtája létezik. Egyesek tarka lombozatukról, míg mások virágaik különböző színéről ismertek. | Az V. minornak is több fajtája létezik. Van, aki fehéret, míg rózsaszín virágot. Néhányan tarka lombozatúak. |
Trágyázás | |
Jobb, ha az ültetéskor valamilyen komposztot vagy más szerves anyagot adunk a talajhoz. Jó általános célú műtrágyára van szükségük, amikor aktívan növekednek. | Az ültetés idejére némi komposzt és egy jó univerzális műtrágya hozzáadása az aktív növekedés során elősegítheti növekedésüket és virágzásukat. |
Gyakori problémák | |
Az V. nagy növényeknek nincsenek komoly rovar- vagy betegségproblémáik. A potenciális betegségek közé tartozik a gyökérrothadás, a levélfoltosság, a visszafejlődés és a fertőzés. A levélvirágok, a pikkelyes rovarok, a levéltetvek és a fonálférgek azok a potenciális kártevők, amelyek hatással lehetnek e növények egészségére. | V. minor esetében nincsenek súlyos rovar- vagy betegségproblémák. Lombhegyek, pikkelyes rovarok, levéltetvek és fonálférgek. |
Mind a Vinca majorot, mind a Vinca minorot kora tavasszal keményen meg kell metszeni. A metszés elősegíti az új növekedést, és segít a növények terjedésének ellenőrzésében is. Mindkét faj ültethető ágyakba, határokba és konténerekbe. Általában földvédőként használják őket. Lejtőkre ültetve elősegítik az erózió visszaszorítását. Ezeknek a növényeknek a növekedése a gyomok elfojtásához vezet. Így segítenek a kertben lévő gyomok irtásában is. Miután azonban létrejöttek, nehéz őket megszabadítani. Mivel meglehetősen mélyen gyökereznek, előfordulhat, hogy ki kell ásni őket.