A készpénzes növénytermesztésben a növényeket értékesítés céljából vagy haszonszerzés céljából termesztik. Ez a Gardenerdy cikk megismeri az ilyen típusú gazdálkodást, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
Tudtad?
1973-ban, az amerikai feltaláló, Eli Whitney feltalálta a pamutdzsint, amely nagyban hozzájárult a gyapot, mint késztermék sikeréhez.
Mi az a növényi növénytermesztés?
A készpénzes növénytermesztés olyan gazdálkodási típusra utal, amelyben a mezőgazdasági növényeket megélhetés vagy cserekereskedelem helyett értékesítés céljából vagy nyereség érdekében termesztik. Kereskedelmi gazdálkodásnak vagy készpénztermesztésnek is nevezik.
Egyszerűbben fogalmazva: a készpénzes növénytermesztést a gazdák azért keresik, hogy pénzt keressenek az eltartásért cserébe, vagy hogy megfeleljenek a család követelményeinek. Ezenkívül további haszonra lenne szükség a következő, növényekkel kapcsolatos tevékenységhez. Vagyis a gazdáknak pénzt kell kölcsönkérniük a bankoktól, hogy vetőmagot vásároljanak ültetésre. Ezután a piaci árak emelkedésétől függően eladják a betakarított növényeket. Ily módon csak terményeik eladása után képesek visszafizetni hiteleiket.
Az alkalmazott gazdálkodási technikák az egyes gazdálkodóktól és az egyes országoktól függően változnak. Vagyis a fejlődő országok hagyományos gazdálkodói olyan gazdálkodási technikákat alkalmaznak, amelyeket megszoktak. A fejlettebb országokban általában intenzív termesztést és gépesített gazdálkodási technikákat alkalmaznak.
Megfigyelték, hogy a korábbi időkben a késztermékek a gazdaság teljes termelésének csak kicsi, de kritikus részét képezték. Most, főként a fejlett országokban, a késztermékek termesztésének célja bevételszerzés.
Ezenkívül a késztermékek ára a fejlettebb országok kínálatától és keresletétől függ, a legkevésbé fejlett országok a beszállítók.
A készpénz termelési költségeit döntően a globális árupiacok határozzák meg. Van azonban néhány ingadozás a fuvardíjak, valamint a helyi kereslet és kínálat függvényében.
Az éghajlat olyan tényező, amely eldönti a késztermékek növekedését. Vagyis a gabonafélék, a gyümölcsfák és a burgonya növekedését a mérsékelt éghajlati viszonyok támogatják, míg a rizs, a szójabab stb. Szubtrópusi éghajlatból, a cukornád, a kakaó stb. Pedig trópusi éghajlatból származik.
Előnyök
► A készpénzes növénytermesztést pontos módszernek tekintik, amely bebizonyosodott, hogy nagy mennyiségben kínál megfizethető élelmiszereket.
► Jövedelmező a gazdálkodók számára, és táplálékuk forrásaként szolgál.
► Olyan munkahelyet teremt, ahol a késztermékek feldolgozhatók, és elősegíti a gazdasági diverzifikációt.
► Bevételt szerez a kormány számára.
Hátrányok
► A monokultúrát vagy a talpnövényt követik, ahol évente egyetlen növényt termesztenek ugyanazon a földön. Emiatt bizonyos élelmiszer-növények termesztése korlátozott lehet.
► Ezenkívül a monokultúra folyamatos használata összefüggésben van a talaj degradációjával vagy a talaj minőségének romlásával, ami tovább kártevők és betegségeket okozó kórokozók szaporodásához vezet. Ennek eredménye lehet egy adott növény nagymértékű elpusztítása miatt bekövetkezett tömeges éhezés is.
► A pénzbeli növénytermesztés csak azoknak a gazdálkodóknak bizonyulhat előnyösnek, akik élelmezésbiztonsággal rendelkeznek, és hozzáférnek más szükséges alapanyagokhoz és jövedelemhez, míg a kistermelők korlátokkal szembesülhetnek.
Példák készpénzes növényekre
► Búza, rozs, kukorica, zab, árpa, repce, mustár, burgonya, rizs, köles, alma, narancs, cseresznye, kávé, gyapot, eper, málna, szójabab, tea stb. .
► Egy jól ismert globális késztermék a kókuszdió, és több mint 80 olyan országban termesztik, ahol a növekedéshez megfelelő éghajlat jellemzi. A kókuszt és származékait széles körben használják a főzéshez, valamint a szappanok és kozmetikumok készítéséhez.
► A Jatropha curcas példa a készpénz termésére. Bioüzemanyagok előállítására használják.
► Feketepiaci készpénzt termelnek, például kokát, kannabiszt és ópiumpipacsot is.
Cash Crop Farming vs. Önellátó gazdálkodás
► Az önellátó gazdálkodás különbözik a készpénzes növénytermesztéstől, mivel a pénznövényeket elsősorban közvetlen értékesítés és nyereségszerzés céljából termesztik. Az önellátó gazdálkodás során a gazdálkodók csak annyi terményt teremnek, amelyet maguk és családjaik fogyasztanak, így biztosítva számukra az alapvető szükségleteket.
► A pénzbeli növénytermesztés általában monokultúrát (egyetlen növény termesztését) foglal magában, míg az önellátó gazdálkodás többszöri vagy vegyes növénytermesztést foglal magában.
► A pénzbeli növénytermesztés meglehetősen elterjedt a fejlett országokban, míg az önellátó gazdálkodás viszonylag ritkább.
► A készpénz-növénytermesztésben a tervezést és a gazdálkodást gondosan és ügyesen kell elvégezni, hogy magas a termelés olyan áron, amely megfizethető az ügyfelek számára, valamint fizet a termelésért és elősegíti a nyereség termelését. Ez a helyzet az önellátó gazdálkodás esetében.
Így azt látjuk, hogy az önellátó gazdálkodás és a pénznövény-gazdálkodás abban az alapvető célban különbözik egymástól, amellyel gyakorolják őket. Míg az előbbi a gazdákat, családjaikat és az állatállományt szolgálja, addig az utóbbi a haszonszerzésre szolgál. A pénznövények növekedésének elősegítése elősegítheti a gazdaság fellendülését, de elriasztja a hazai fogyasztásra szánt növények termesztését. A készpénz-növénytermesztés azok számára előnyös, akik nagy gazdaságokkal rendelkeznek, és drága eszközöket és műtrágyákat engedhetnek meg maguknak. Nem hasznos azonban a kis telkekkel rendelkező gazdálkodók számára.
