A perjel és az égés az egyik legrégebbi mezőgazdaság. Íme néhány érdekes információ a módszerről, például annak eredetéről, jelentéséről, előnyeiről, főbb hátrányairól, a kapcsolódó lépésekről és a gyakorlati helyről.
Tudtad?
Az amazon-medencei erdők égése a perjel-és mezőgazdaság számára a világűrből látható.
A váltó mezőgazdaság olyan gazdálkodási típus, amelyben az erdő egy részét megtisztítják, hogy földet kapjanak növénytermesztéshez. A növények csak a talaj eredendő termékenységével gyarapodnak; külső műtrágyát nem adnak hozzá. Miután az egymást követő terményciklusok kimerítik a talajban található tápanyagok mennyiségét, a termelés fokozatosan nem megfelelő.
Mindezek közben a gyomok folyamatosan versenyeznek a növényekkel. Amint a betakarítás elfogadhatatlan határértékre csökken, vagy ha a gyomok teljesen átveszik a szántóföldet, akkor elhagyják, hogy a természetes növényzet visszaszerezze a földet. A művelést ezután a föld egy másik részén végezzük, miután megtisztítottuk a növényzetet. Ez a folyamat folytatódik.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú mezőgazdaságnak megvan a maga hátránya. Míg az erdő és lakói károsodásának közvetlen következménye van, a mezőgazdaság elmozdulását a talaj termékenységének csökkentése és fenntarthatatlansága miatt is kritizálják.
Különösen igaz ez a jelenlegi helyzetben, amikor minden erdőfolt elengedhetetlen a káros szennyező anyagok levegőjének megtisztításához és a bolygó egyre fogyatkozó élővilágának megóvásához. A változó mezőgazdaság valamennyi típusa közül a perjel-égés a legelterjedtebb és leghírhedtebb.
Slash-and-burn módszer jelentése
A pergető és égő mezőgazdaság, más néven swidden vagy Jhum mezőgazdaság, a föld egy részének ideiglenes megművelése, amelyet tűz indításával megtisztítottak természetes erdőjétől. A föld tulajdonjoga annak a családnak a tulajdonában van, amely megtisztítja és megműveli a földet, mindaddig, amíg a talaj termékenységének elvesztése arra készteti őket, hogy hagyják el és költözzenek át egy másik helyre.
Évekkel később, amikor a természetes növényzet növekedése ismét termékennyé teszi a területet, egy másik család visszanyerheti és megtisztíthatja termesztésre. A legtöbb perjel és tréfa mezőgazdaság trópusi erdőkben és gyepeken folytatódik.
Népszerűség
A becsapódó és becsapódó mezőgazdaságot becslések szerint világszerte mintegy 200–500 millió ember végzi, ami a jelenlegi emberi népesség mintegy 7% -a. Bár korábban mérsékelt égövi területeken hajtották végre, manapság a trópusokon gyakoribb, a trópusi régiókban a föld majdnem fele jelenleg ilyen művelési forma alatt áll.
Közép-Afrika egyes részein, Dél-Amerika északi régióiban és Délkelet-Ázsia részein hajtják végre. A perjel és az égetés mezőgazdaságának eredete 12 000 évvel ezelőttre, a neolitikumra vezethető vissza, amely nagy előrelépést jelentett a mezőgazdasági eszközök terén.
Ez volt a fő oka annak, hogy az ember vadászó-gyűjtögető életmódjáról stabil mezőgazdaságra térhetett át, ami az emberi populáció rohamához vezetett.
A Slash-and-burn módszer lépései
► Egyszerű eszközök, például tengelyek alkalmazásával az adott régió fáit levágják, vagyis kivágják, és ott hevernek, ahol vannak. Kímélhetik azokat a fajokat, amelyek fát, takarmányt adnak a szarvasmarháknak és táplálékot az embernek.
Erdő égése
► A kivágott fáknak és növényeknek a következő száraz évszakig szabad a földön feküdniük, hogy kiszáradhassanak. Közvetlenül az esőzések kezdete előtt felgyújtják a biomasszát, vagyis a növény- és faanyagot. A keletkezett hamu termékeny lesz a talajra.
► Azokban a régiókban, ahol sok eső esik, ami megnehezíti a biomassza száradását, nedves körülmények között szabad lebomlani, nem pedig elégetni. Ez tápanyagokat bocsát ki a biomasszából a talajba, akárcsak az égés.
A klíring megalakult
► Az esőzések beköszöntével a hamu borítja a növényeket. Ettől kezdve a betakarítási idényig a gazdákat a gyomok eltávolítása foglalkoztatja, amelyek versenyre kelhetnek a terméssel. A más régiókból származó apróra vágott növényzet talajtakaróként terjedhet a mezőn.
Az elszámolást művelik
► A szántóföldet több ciklusban művelik, amíg az egymást követő művelések miatt a talaj el nem veszi termékenységét. Ezután a területet néhány évre elhagyják, hogy a természetes növényzet átvegye és feltöltse a talaj termékenységét.
► A gazdálkodó folytatja az újabb erdős folt törlésével vágás és megégetés útján, amíg a korábbi szántóföld visszanyeri termékenységét, ekkor erdőirtják és újra megművelik.
Előnyök
► Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy egy földterületet megtisztítson a műveléshez. Ha egy hektár trópusi erdőt kiirtanak, körülbelül 500 tonna biomasszát termel, amelynek legalább 3 évre lenne szüksége a föld lebontásához és az ültetvény felszabadításához. Az ütés és égés miatt ez a folyamat sokkal gyorsabb, gazdaságosabb és kevesebb munkát igényel.
► Ez a módszer fenntartható kevésbé lakott területeken, vagy ahol nagy erdő áll rendelkezésre. Ez hagyományosan így van, és az alacsony populáció lehetővé teszi, hogy a megművelt szántóföldet legalább 15-20 évig parlagon hagyják, ami elegendő a termékenységének helyreállításához.
► Ez az agrárerdészet egyik fajtája volt, ahol fákat körülvéve termesztették a növényeket. Ez megzavarta az ökoszisztémát, de hasonlít az erdők által tapasztalt természetes zavarokra. A modern mezőgazdaság monokultúrás rendszert követ, ahol egyféle növényt termesztenek. A foltokban lévő összes fát ki kell vágni a modern mezőgazdasági berendezések mozgatásához.
► Egy erdőfolt égetése megöli és elűzi azokat a kártevőket, amelyek megtámadták volna a növényeket. Ezenkívül lehetővé teszi e kártevők bármely parazitájának vagy ragadozójának, hogy a környező erdőkből bejusson a növénybe, hogy ellenőrizzék fertőzésüket.
► A tűzesetek segíthetnek a helyi törzseknek abban, hogy az erdőből vadállatokat fogjanak el élelmiszer-szükségleteik érdekében.
Hátrányok
Az emberekről
►A mezőgazdaságnak ez a formája, miközben lehetővé teszi a gazdák számára a szájról szájra való létet, szegénységben tartja őket. Ennek oka a termés csökkenése, mivel a talaj termékenysége csökken. Mivel a mezőt néhány év múlva el kell hagyni, a gazdáknak messzire kell költözniük, és éjszaka nem védhetik a készterméket a rablóktól. Hosszú napi sétákat kell tenniük.
► Amint a hozam csökken, az emberek kénytelenek lehetnek alternatív jövedelemforrásokat keresni, vagy szerencsét próbálni olyan városokban, ahol esetleg a nyomornegyedekben kell elszenvedniük az életet.
► A gazda által végzett gyomlálási műveletek ellenére a legtöbb esetben a gyomok sikeresen teremnek a szántóföldön. A fertőzött növények összes gyomjának eltávolításához szükséges munkaerő kevesebb, mint egy másik erdőfolt megtisztítása, ezért a gazdákat arra ösztönözhetik, hogy más régiókat is vágjanak le és égessenek el.
► Ez a rendszer 15 - 30 hektár föld megművelését igényli, csak egyetlen ember táplálására a csökkenő betakarítás és a hosszú ugaridő miatt.
► A perjel-égés nem alkalmas modern helyzetekre, amelyekben a zsugorodó erdők körül élő nagy népesség vesz részt. Ilyen esetekben az az időszak, amikor a föld parlagon hagyott, hogy a természetes növényzet helyreálljon, 3-5 év lehet az ajánlott 15-20 évhez képest. Ez nem teszi lehetővé a tápanyagok megfelelő visszatérését a talajba.
A környezetvédelemről
► Számos ritka növény- és állatfajt fenyeget az erdő égése. Ezenkívül a növény- és állatvilág maximális változatossága a trópusi erdőkben található, amelyek közül sok veszélyeztetett.
► A tűzesetek napokig vagy hetekig tombolhatnak, amíg a biomassza teljesen ki nem ég. Ezzel nagy mennyiségű gáz szabadul fel, például szén-monoxid és -dioxid, kén-dioxid és dinitrogén-oxid, amelyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez és az éghajlatváltozáshoz. Úgy gondolják, hogy a perjel-égés kétszer annyi légszennyezést okoz, mint az éves légi utazás.
► A trópusi erdők talaja természetesen terméketlen, mivel a nedves körülmények miatt a mikrobák lebontják a talajban található összes hasznos szerves anyagot. Az erdei fák azonban jól alkalmazkodnak az ilyen körülményekhez, és felszívják a táplálékot a talajból, és koncentrálják a szöveteikbe.
Így a trópusi erdők tápanyagainak többsége a fákban található meg, nem pedig a talajban. Míg az égéskor keletkezett hamu ezen tápanyagok nagy részét visszajuttatja a talajba, csak 3-4 termésciklus alatt gyorsan kimerül, ezt követően a földet el kell hagyni.
► Ha a pergetést és az égést fenntarthatatlan módon használják, az elvesztett termékenység visszaszerzéséhez több időbe telhet, mint az ugar.
► Véletlen erdőtüzet okozhat az erdő más részein. Évente az amazóniai esőerdők 2000-3000 véletlenszerű tűzet okoznak. Egyszer egy 250 × 370 mérföldnyi erdőt teljesen elpusztított egy ilyen tűz.
► Az erdő növényzetének kitisztítása hozzájárul a talaj eróziójához, mivel elősegíti a szél és az átfolyó víz elszállítását a talajban, amelyet egyébként a fa gyökerei szorosan tartottak volna. A talaj termékenységének csökkentése mellett ez növeli a földcsuszamlások és áradások előfordulását.
► A szél és a víz által elhordott talaj víztestekbe kerül és üledéket képez. Ez csökkenti a vízbe jutó napfényt, ami a korallok halálát okozza az óceánokban. Mivel a korallok nagy számban tárolnak halat, a halászok fogása csökken, ami növeli a szegénységet a régióban.
Az ütés-megégetés rossz következményei miatt törekszenek a mezőgazdaság alternatív rendszereinek népszerűsítésére. Ide tartozik a sikátoros növénytermesztés, amelyben a növényeket természetes erdei fasorok között termesztik, és a vetésforgó, amelyben egymás után két növényt termesztenek. A második termés azokat a tápanyagokat juttatja vissza a talajba, amelyeket az első eltávolított.
